05 Jun 2015
június 5, 2015

EgyenSúlyban

Írások

Már nagyon régóta érett bennem ez az írás, kikívánkozott belőlem néhány gondolat.

Elsősorban arról szeretnék írni Nektek, hogy mit jelent számomra az „ideális” testsúly, a csinos alak, az egészséges életmód, és miben változott az elképzelésem erről az elmúlt időszakban. Kb. 3 évvel ezelőtt nagyon intenzíven belecsaptam a diétázásba és az edzésbe is, heti 5-6-szor másfél órát edzettem, nem is akármilyen módon, hanem tényleg ultrakeményen, úgy, hogy utána remegett a lábam. Az evést is nagyon szigorúan vettem, tényleg rá sem néztem semmire, ami nem fért bele az akkori elképzeléseimbe. (Amúgy a paleo étrendet követtem-igen szigorúan.) Rengeteg energiámat elvette és felemésztette az, hogy igazából folyamatosan ezekkel a dolgokkal voltam elfoglalva, és valójában teljesen sosem mertem/tudtam kikapcsolni, még amikor nyaralni mentem, akkor is az indulás reggelén is felkeltem hajnalok hajnalán, mert ”muszáj” volt edzeni, és az összes baráti, családi vacsorán, ünnepségen, összejövetelen mindezek fényében „éreztem jól magamat”. Valójában ez töltötte ki a szabad perceim nagy részét. Egy ideig lehet ezt csinálni, de hamarosan jelzett a szervezetem…erre a hangra pedig mindennél jobban kell hallgatni.

Az elmúlt egy évben sokminden változott körülöttem és bennem is. Kicsit más lett a priorítás, máshogy érzem jól magamat, más köti le az energiáimat. Félreértés ne essék, természetesen a fő csapásirányok ugyanazok maradtak, és még mindig nem eszem cukrot, fehérlisztet, a tejtermékek többségét, és el sem tudnám képzelni az életemet úgy, hogy hülyeségeket eszem össze-vissza, a gyomrom sem viselné túl jól, és kövér sem szeretnék lenni…Messze nem erről van szó.

unnamed

Úgy gondolom, hogy óriási különbség van a között, hogy rendszeresen mozogsz, egészséges alapanyagokból finomakat eszel, amitől jól is laksz és még élvezed is, ezáltal nem vagy feszült, frusztrált és éhes állandóan, vagy pedig élsportolókat megszégyenítő módon edzel minden nap, plusz kopogó szemekkel nézed, hogy mit esznek a többiek és ezért még utálod is őket egy kicsit. Egy valamit biztosan tudok. Mégpedig, hogy soha, de soha többé nem akarok éhezni, és magamra erőszakolni olyasmit, amitől nem vagyok jól, csak azért, hogy 5 dekával vékonyabb legyek. Hiszen lehet ezt máshogy is, csak ide is el kellett jutnom.

És itt következik a másik nagyon fontos dolog, mégpedig az, hogy mindenkinél máshol van az a bizonyos pont, az az egyensúlyi pont, ahol jól érzi magát a bőrében, egészséges, energikus és kiegyensúlyozott. És akarhatunk ezen erőszakosan változtatni, hosszútávon biztosan megsínyli a testünk-lelkünk…Igen, régebben számomra is más volt az “idol”, és olyasmit hajszoltam, ami nem volt a sajátom. Rémesen sok energiám és lemondás volt benne, mégsem voltam tőle igazán boldog. Vagyis csak nagyon rövidke időkre. Persze más, ha valaki nagy súlyfelesleggel rendelkezik, ételallergiája van, vagy például beteg, akkor más a rendszer. De ha alapvetően nincsenek ilyen “szempontok”, akkor – akármilyen közhelyes is – igenis a legfontosabb, hogy szeressuk magunkat, a lelkünket és a testünket egyaránt, akkor is, ha mondjuk 60, és nem 52 kilót mutat a mérleg. Természetesen tegyünk meg mindent az ügy érdekében, de csakis a józan ész határain belül, amíg az tényleg a javunkat szolgálja, és jobban is vagyunk tőle, nem csak valamilyen külső elvárásnak akarunk megfelelni. Ráadásul ha valamit nagyon erőszakosan hajszolunk, az nagy eséllyel egyre távolabb kerül tőlünk, vagyis ha minden percben azon görcsölünk, hogy ettől a falattól éppen hova hízunk 5 dekát, akkor tuti, hogy hízni is fogunk…

A munkám során is igyekszem ezt kommunikálni, és a személyes tanácsadások, étrendek kapcsán is ezt a szemléletet szeretném átadni a hozzám fordulóknak. Igen, van akinek úgy is kockás a hasa, hogy alig tesz érte valamit, sokan pedig csak nagyon nagy áldozatok árán, vagy mondjuk lassabban tudnak szépen lefogyni. Nem vagyunk egyformák, és nincs is ezzel semmi baj, ezt el kell fogadni. A baj akkor van, ha nem figyelünk a testünk jelzéseire és arra, hogy mivel építünk, és nem rombolunk…

About the Author